Így tett tönkre 2 hét alatt a TikTok

Ha 40 éves, felnőtt férfi/nő vagy, akkor ne menj a TikTok-ra. Ha 30 éves, akkor se.

Bár a jó pályaválasztási képességekkel megáldott marketingesek élete általában a kreatívkodásról és a szórakozásról szól, néha mégis olyan területre kell evezniük, amihez nem feltétlen füllik a foguk. Ilyen volt számomra a TikTok is, amire kénytelen voltam felregisztrálni, hogy megismerhessem a platform csínját-bínját. Tudom, egyből előjött Benned a kérdés, hogy marketinges létére hogyan lehetséges, hogy 2022-ben kezdi el valaki a TikTok-kal való ismerkedést? Hát egyszerűen úgy, hogy eddig nem jött olyan ügyféligény, ami miatt fel kellett volna fedezni ezt a felületet, másrészt annyi a munka állandóan, hogy a szórakozásra nem jut idő. Mármint a TikTok szórakoztató? Nagyon nem…

Macskákkal jól megy a biznisz, elvileg

Az ismerkedést egy saját csatorna létrehozásával kezdtem, amire mi mást tettem volna fel, mint az egyébként nagyon okos macskáimról készült videóimat. A két hét alatt sikerült behúzni 41 követőt és 1300 like-ot, amit jónak értékeltem attól függetlenül, hogy nem öltem bele különösebb energiákat, plusz ha már fent vagyok, akkor nem árt social media manager szempontok alapján is megismerni ezt a szörnyűséget.

A macskák mentek, a didik jöttek

Isten (és a Feleségem) látja lelkem, nem hajtottam az olyan tartalmakra, ahol a cickóké a főszerep, ettől függetlenül beléjük futottam a kezdeti időszakban. Korrekt férfiember módjára rántottam föl az ilyen videókat, úgy, mint ahogy régen a Tinderes időszakban a regisztrációnál eltévedt srácokat. “Szerencsére” az algoritmus hamar felismerte, hogy ezekre nem igazán vagyok vevő, ettől függetlenül néha bepróbálkozott vele.

Burkolók, festők, előre!

A következő flow, amibe belecsöppentem a szakik egymást fikázó és okosító videói voltak. Nem mondom, hogy nem volt köztük hasznos, de itt már kicsit kezdett érződni a trash: Egyre több olyan videót láttam, ahol félbehagyott építkezéseken, felújításokon ércelődtek a szakemberek, akik meg nem tudom mondani, hogy milyen földi erőtől vezérelve tudták magukban tartani a munkát “elvégző” versenytársak nevét. Valószínűleg a jogban már előrébb járnak, mint a malterkeverésben. Az áldozatos húzkodásaimnak köszönhetően a DIY éra is gyorsan lecsengett és betoppantak a:

Szellemi vagy fizikai nehézségekkel küzdő emberek és/vagy családtagok

Láttál már lábatlan embert ugrani? Én igen. És kezetlen embert tűbe cérnát fűzni? Én azt is. És az megvan, hogy vannak olyan emberek, akik annyira hendikepesek, hogy ha vörös festékkel kenik be őket és kirakják az utcára, akkor mindenki azt hiszi róluk, hogy Ők a földre szállt ördögök? Na nekem ez is pipa. Régebben olvastam egy mondást, miszerint a TikTok tökéletes plaform a nyomorult sorsú családtagokból való pénzcsiholásra és bár akkoriban nem értettem, hogy mit jelent ez, 2 hét alatt szóról szóra átjött az egész. Régen cirkusznak hívtuk azt a helyet, ahol a borzalmakért fizettünk, ma már a TikTok vette át ezt a szerepet. Azt a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy ki a betegebb: aki felrakta, vagy aki nézi?

Aztán megjöttek a repperek, meg a táncosok

Szerencsére csak 10 mp-es adagokban. Anno írtam zenéket, indultam tehetségkutatókon és bár egész sikeres voltam, rájöttem, hogy a zenei pálya nem nekem való. A TikTok “zenészei” viszont bámulatos sikereket érnek el a kvalitásaiktól függetlenül. Hihetetlen drukkolásokat és biztatásokat élnek át, aminek a végén rendszerint az X-Faktor színpadán kötnek ki, ahol utóléri őket a szomorú valóság. Már ha megértik. No de kanyarodjunk is tovább, az igazi mélypontra:

A HMCS-k és az üzengetéseik

A magyar chat fénykorában magam is hatalmas chatbetyárnak számítottam. Napi szinten mentek az oltások és a Margit-szigetes verekedésekre való felbújtások. A közönség jól szórakozott ezeken, mi pedig sokat nevettünk egymás heccelésén és nagyon szívesen csináltuk a műsort. A TikTok-on ez valahogy elfajult és a mesterien összerakott beszólásokat felvátották az őrjöngő, a szobát szétverő, késsel hadonászó és gyilkossággal fenyegetőző emberek. Mindenki lóbálja a feljelentéses papírját, mutogatja a lábára szerelt nyomkövetőt, a fiataljaink pedig a problémakezelés és az asszertív kommunikáció evolúcióját félredobva szépen megtanulják, hogy a vitás helyzeteket TILOS észérvekkel és emberek módjára rendezni. Ez volt az a pont, ahol kiiktattam a napi rutinból a TikTok-ot és elkezdtem más “szórakozás” után nézi.

Őszintén? Frusztrált lettem.

Amellett, hogy elkezdtem sajnálni az erre szánt időt, egyre jobban azt éreztem, hogy ideges vagyok. Nem, nem a csöcstelen sikertelenségem, vagy az ellenlábasok nélküli sivár életem vágott hátba, hanem az, ahogy vég nélkül ömlik a nyakamba az emberek lelki és testi nyomora. Nyomor volt a didkós videó, nyomor a mások csesztetés és “gyász és szenvedés” minden, amit az emberek kiposztoltak. Jó, voltak ütős videók is, hasznos megoldások és valóban szórakoztató tartalmak, de a TikTok valahogy mindig azon dolgozott, hogy ezeket a legnagyobb erőfeszítéseim árán is, de eltiktokolja előlem. Mióta nem “járok fel”, azóta sokkal komfortosabb és boldogabb vagyok, úgyhogy ha máshogy nem tudod jó kedvre deríteni magad, akkor próbáld meg így: egyszerűen csak keress valami hasznos elfoglaltságot, a TikTok-ot pedig felejtsd el. Kivéve ha 12 éves vagy. Akkor nyomogasd, jó sokat.